Mai napom eléggé különleges lesz,szerintem.Végre Londonba költözhetek Betty-vel!Egy ismerősöm van ott,unokatestvérem.Kedves velünk,még akkor is ha nagyobb.Először is Kelsey-nek hívnak,Kelsey Smith-nek. (Ezt a nevet lehet hallottátok a just friends blogból!Szóval!Azt én vezetem!Megszüntettem,ezért kezdem új blogba.)
Csörgött az ébresztő.6:00 volt.Nagy nehezen,de kikeltem az ágyból és a fürdőszobába vánszorogtam.Letusoltam,kivasaltam a hajam és egy kis leheletnyi sminkkel tértem a konyhába.Senki sincs fent.Mindenki az ágyában pihent csak én nem és Betty.Síri csend kísérte végig a reggelimet.Utána felrohantam a szobámba és megnéztem,hogy mindent betettem-e.Egyetlen egy dolgot kifelejtettem.Egy fényképet ami a polcomon pihent.Megfogtam.Papámmal voltam rajta...6 évesen vesztettem el.A többit nem szeretném részletezni.Könnyek gyűltek a szemembe.
-Minden lendbe van?-lépett be kisöcsém Josh.Megfordultam és szomorú arcával találtam szembe magam.
-Igen.Na és neked mi a bajod?
-Az,hogy elmész.-ült le törökülésbe.Ugyanezt tettem.
-Josh.Egyszer mindenki felnő!Egyszer te is elköltözöl!Mindenki egyszer nagy lesz és így fog cselekedni,mint én.Elköltözik.Új életet kezdek Londonba.Új barátokat,ellenségeket egyaránt fogok szerezni.-mosolyogtam rá,pedig belül sírtam.
-De te nagyon fiatal vagy.Még kicsi vagy.-mondta cukin.
-Nem vagyok olyan fiatal és inkább te vagy a kicsi.Igaz 19 éves vagyok,de az már felnőtt.Te még csak 6 éves vagy......de!Nehogy elmerj szökni,mert akkor haragudni fogok!
-Lendben.-ölelt meg.Olyan aranyos volt.Nem tudja kimondani az r betűt.Persze ilyen korban vannak olyanok akik nem tudják kimondani.Én is ilyen voltam és nem egy ismerősöm szenvedett az r betű kiejtésével.Megöleltem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Te sílsz!-mondta ez a kis törpe.Letöröltem az arcomon folydogáló könnyet és felállítottam Josh-t.Én guggoltam,hogy egy magasságba legyünk.
-Soha ne felejtsd el,hogy én mindig itt leszek melletted,ha nem is szó szerint!Ha valami baj van akkor szólj anyáéknak,majd utána hívj fel engem.Mindig melletted leszek.-szóltam mosolyogva neki.A bőröndömért nyúltam.Joshal lementem a lépcsőn.Közben meglehetett hallani,hogy a bőröndömmel hagyom el a házat (ami érthető),mert minden egyes lépcsőfoknál egy puffanást lehetett hallani.Lent anya és apa várt könnyes szemekkel.
-Nem hiszem el,hogy ilyen nagy lettél!
-Nagyon fogsz hiányozni.-ölelt meg anya...ez az a pillanat amikor én is elsírom magam...szememből a könnyek csak úgy folydogáltak az arcomon.
-Családi ölelés!-kiáltott Josh és mindnyájan megöleltek.Josh a lábamat ölelgette,mivel nagyon kicsike.Josht olyan nehéz elhagyni.Olyan kicsi még ahhoz,hogy egyedül legyen.Hogy ne tudjak neki tanácsokat adni,hogy ne tudjam tanítani,hogy ne tudjak vele játszani.Ezek nagyon fognak hiányozni,hisz 13 évesen lett egy kisöcsém akire én is vigyáztam,pelenkáztam,etettem...anyáék is hiányozni fognak.Teljes szívemből szeretem a családomat.Csengettek,ami azt jelentette,hogy Betty megérkezett és mennem kell.Leguggoltam Joshoz.Könnyes szeme csillogott.Megpusziltam és megöleltem.Apáékat is megöleltem,majd kinyitottam az ajtót,hátrafordultam.Egy "Sziasztok"-at tudtam kinyögni,majd Bettyvel hívtunk egy taxit.
-Nem hiszem el,hogy Londonba megyünk!-áradozott Betty.Nem szóltam egy szót se és ebből levette,hogy valami bajom van.-Hiányzik Josh?
-Igen.-szipogtam.
-Nem lesz semmi baja!Fel fog nőni és meglátod,hogy erős fiú.-ölelt meg.Jó pár órát a taxiban töltöttünk el ami jó sok pénzbe kerül...
-Megérkeztünk hölgyeim!-figyelmeztetett a sofőr?
-Mennyi lesz?-kérdeztük.Elmondta az árat és kifizettük. (Mivel felnőttem több pénzt kaptam és a repülőjegyet sem én fizetem,hanem anyáék fizették.)Bementünk a reptérre.Végleg elbúcsúztam Magyarországtól.
**Londonba**
Szokás szerint esett az eső.Hívtunk egy taxit és unokatesómhoz mentünk.Megérkeztünk.Csengettük és Adam rohant ki. (Adam= uncsitesóm)
-Sziasztok!-köszönt,majd beengedett minket.Betértünk a lakásba ahol röhögést hallottam.
-Remélem nem baj,ha bemutatlak titeket 5 barátomnak.
-Dehogy.-mosolyogtunk rá.A nappaliba indultunk.Amikor beértünk 5 ismeretlen srácot láttunk.Az egyik répát evett,a másik mindent zabált.Az egyik a haját igazította,a másik normálisan beszélt és az utolsó pedig hallgatta a barátját.
-Srácok!-szólt nekik Adam mire ránk szegezték a tekintetüket.
-Sziasztok!-állt fel a göndör.-Harry.
-Kelsey.
-Betty.
-Ő Louis,Liam,Niall és Zayn.
-Amúgy ők a barátaid?-kérdezte Harry.
-Unokatesóm és barátnője.Gyertek üljetek le.-mutatott a kanapéra.Mindenki helyet foglalt.
-Josh hogy reagált?
-Nem örült neki...sőt nagyon rossz volt ott hagyni.-mondtam szomorúan,mire Betty megsimogatta a hátam.
-Ezt már megbeszéltük a taxiban!Minden rendbe lesz otthon.-próbált mosolyt erőltetni az arcára.
-Ezt te sem gondolod komolyan.
-De!
-Aha....
-De komolyan gondolom!
-De nem gondolod komolyan!-nyomtam a párnát a képébe.
-Ugyanolyanok vagytok mint a srácok.
-Biztos?-néztünk hülyén Adamra.
-Nem teljesen,de ugyanolyan hülyék.
-Ajj...-vágtam hozzá a párnát.Leesett a fotelről (a tetején ült).
-Sorry!-rohantam oda hozzá.Röhögőgörcsöt kapott.
-Úgy megijesztettél te hülye!-játszottam a megsértődöttet.
-Asszony!-ordított Betty.Felálltam és a bőröndömben kutatott.
-Mi van?
-Ez meg mi?-adta a kezembe a naplómat.A 20. oldalon volt kinyitva.
-Te olvasod a naplóm?
-Őőőő....nem...
-Gyere csak ide!-kezdtem el kergetni.Kb. kétszer körbefutottuk a házat,mire a 3. körnél a kanapéra löktem.A fiúk pedig a naplómat olvasták.
-Khm...tudtommal az az én naplóm.-a hangomra kiejtették a kezükből a naplóm.Felvettem,becsuktam és lezártam.
-Ha még egyszer valaki a naplómat olvassa az fejbe verem!....apropó!Csirkepaprika!-néztem rá.-Te mióta olvasod a naplóm?
-Őőőő.....
-Bosszút fogok állni!
-Akkor én is!-nyújtotta ki a nyelvét.
-Levágom!
-Persze.-egy ollót fogtam a kezembe amire ijedten reagált.
-Megmutassam a szobátokat?
-Igen!-kiáltottuk egyszerre.Az emeleten található a szobánk.Megmutatta az enyémet.Pink.
-Miért pinket kapok?
-Mert Bettynek jár a kék.
-Ez nem ér!-ültem le az ágyra.Kimentek.Úgy döntöttem kipakolok.Leszaladtam a bőröndömért,majd vissza a szobámba.Pakolgattam amikor Harry jelent meg az ajtóban.
-Ezt lent hagytad.-mutatta a kezében lévő fotót.
-Már mindenütt kerestem!-kaptam ki a kezemből és a polcra helyeztem.Egy ideig néztem és nem szóltam semmit.
-Ki az a képen?-állt a hátam mögé.
-Papám....
-Az a kislány meg te?
-Igen....
-Mi a baj?
-6 évesen vesztetettem el....
-Részvétem.-ölelt meg.Lépteket hallottunk,majd megláttam Betty-t fényképezőgéppel.
-GYERE CSAK IDE!!!!-ordítottam és utána futottam.Leértünk a nappaliba ahol a fiúk beszélgettek.Betty a kanapé jobb felén volt én pedig a bal felén (álltunk).
-Add ide!!!!
-Nem!
-Add már ide!!
-Mi lesz ha nem?
-Mindjárt megmondom.-felszaladtam a szobájába,a fiókjából kivettem a naplóját és visszatértem a nappaliba.
-Khm...Kedves naplóm!Nagyon jól éreztem ma magam!Majd elolvadtam amikor ............ rám nézett!Olyan aranyos volt! Folytassam még?Vagy elmondjam ki az a ..........?
-Jó!Kitörlöm!-törölte ki mérgesen.-De elmondom Joshnak!-nyújtotta ki a nyelvét és felrohant.
-Nagyon sajnálom.-teremt mögém Harry.
-Semmi baj.Jobb ha vissza viszem a naplóját mielőtt tesz valamit azzal a képpel.-rohantam fel.Visszaraktam a helyére,majd a szobámba mentem.Leültem az ágyra.Kopogtak.
-Gyere!-jött be Harry.Pontosan ekkor csörgött a telóm.Josh.
-Pill. Szia Josh!Milyen napod volt?
-Jó!
-Ugye nem csináltál rosszat?
-Nem!-válaszolt boldogan.Észrevettem,hogy Harry arcáról lehervadt a mosoly.
-Figyelj Josh!Most dolgom van...később visszahívlak,jó?
-Azt mondtad,hogy bálmikol hívhatlak!Hazudtál!
-Nem!Josh nem hazudtam!-erre a mondatomra letette.
-Szuper.-motyogtam.-Amúgy miért jöttél?
Remélem tetszett az 1.rész:) Sok munkám van benne!SENKI SE LOPJA! 2 komment és 1-2 feliratkozó után folytatom! :)
Kełsey
